A Kutyanapló jellegű sorozatomban kutyákkal folytatott "munkám" eredményeit szeretném megmutatni nektek.:) Ez az első rész, amit megírtam, fogalmam sincs, mennyi lesz még, de lesz.
Nem könnyű egy lénnyel összhangban lenned, aki teljesen más nyelvet beszél, mint te. Ez nem teljesen igaz. Ha egy kutyának fel tudod kelteni a figyelmét, utána csak meg kell tartani, nem szabad az állandó kommunikációt megszakítani, és képesek lesztek arra, hogy kettőtöknek legyen egy közös célotok. Meg kell magad értetned vele, lehet beszélned kell hozzá folyamatosan, de érdemes. A kapcsolatotok erős lesz, mert a bizalmon, és a figyelmen alapul. De ne feledjétek, ne akarjátok egy kis szikla megmászása után a Himalájához vinni társatokat, hogy akkor "ez a következő feladat". Tudjátok, lassan, de biztosan.
Eddig két kutyával volt dolgom, az elsővel nem vittem sokra, mert már felnőtt volt, amikor hozzám került, és a makacsságát az akkori tudásommal képtelenség volt megtörni. A másodikkal máig dolgozok, alacsony szintű agilityző, de amit csinál, azt vagy stílusosan, vagy sehogy. Ő is kapott a makacsságból eleget, de őt meg lehetett törni egy kis játékkal. Sok dologra képes, amit belőle nem lehet kinézni. Kis méretű keverék kutyus, aki kis akadályokat ugrik (mindent megteszünk az egészsége érdekében), képes megkeresni dolgokat, vezényszavakra vált jármódot, 3 méteres távolságban tudom már parancsra leültetni, lefektetni, és egyéb trükköket véghezvinni vele. Sokkal több dolgot elértem vele, mint az előző "tanítvánnyal".
Ma találkoztam egy nagyobb kutyával, aki sajnos nem lakik a közelünkben, ezért alig találkozok majd vele. Amikor megláttam, éreztem valami furcsát. Hihetetlenül szép testtartása volt, és mivel én jobban szeretem a nagyobb ebeket, azonnal megszerettem. A jelleme is remek, nyugodt, de szeret mozogni, hallgat a nevére, szófogadó, intelligens. Odaadták a kezembe a pórázt, hogy nézzem meg, hogyan megy. Elindultam vele, de lassan, kicsit tartottam, hogy elránt, de semmi ilyesmi nem történt. Lassan bandukolt hol előttem, hol mellettem, de nem rántott meg egyszer sem. Sétáltam vele két kört, majd kérték, hogy próbáljam leültetni. A leültetés sikeres volt, nem kellett könyörögni neki, hallgatott rám, közben folyamatosan beszéltem hozzá. Megpróbáltam futni egy kicsit vele, nem rohant el, nem maradt le, jó tempója volt. A motorosokra egy kicsit érzékeny, de nem olyan erősen, mint a kutya, akivel "edzeni" szoktam. Nagyon sajnálom azt, hogy nem találkozok vele sokat, csak évente egy-kétszer, mert remek volt vele dolgozni. Ilyen kutyát szeretnék a jövőben, ami nyugodt, de nem lomha, szeret mozogni, de nem pörög túl, hallgat a nevére, de csak ha nem vagy idegen, szófogadó, ha megbízik benned, és intelligens, ha meghallgatod, mit suttog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése